Ha kíváncsi vagy rá kattints ide!
Szinte nap mint nap jelennek meg az oxigénnel dúsított vizek szakmai alátámasztását cáfoló írások a médiában, ugyanakkor egyre több a kérdőjel a stabilizált oxigént tartalmazó készítményekkel kapcsolatban is. Hogyan is működik a stabilizált oxigén? A félreértések tisztázása érdekében a téma szakértőjét, dr. Kohán Józsefet kértük meg, hogy segítsen a laikus fogyasztóknak utat találni ebben a kusza információs rengetegben.
Több formában lehet a szervezetet oxigéntöbblethez juttatni: pl. hiperbárikus oxigénterápiával (azaz az oxigéngáz belélegeztetésével) vagy oxigénes fürdő- és ivókúrák alkalmazásával.
Kattints ide és vásárold meg az oxigén cseppet!
Az oxigén speciális kémiai tulajdonságai miatt vízben rosszul oldódik. Egy részét a vér – mint a többi légzési gázt – fizikailag oldott formában szállítja. Bár ez a mennyiség (0,3 ml oxigén 100 ml vérben) nagyon csekély, mégis fontos, mivel az oxigén csak fizikailag oldott formában, a savóból tud a szövetekbe átjutni. A vér az oxigén 99%-át azonban a vörösvértestekben található hemoglobinhoz (Hb) kötve szállítja. Egy Hb-molekula legfeljebb négy oxigénmolekulát képes megkötni, és 70-szer több oxigént képes szállítani a vérben, mint a vérsavóban fizikailag oldott oxigén mennyisége.
A vízben fizikailag oldott oxigén igen csekély mennyiséget jelent a bevitel szempontjából, és rosszul is hasznosul. Az ilyen módon elnyeletett éltető gáz tehát kevésbé jó forrás arra, hogy szervezetünkbe gyorsan és hatékonyan felszívódva plusz energiát adjon. Nagyobb a jelentőségük az ún. „folyékony, stabilizált oxigént” tartalmazó oldatoknak. Ezek nem fizikailag oldott oxigénnel dúsítottak, hanem a hemoglobinhoz hasonlóan kémiai kötésbentartalmazzák ezt az életfontosságú anyagot.
A fizikai oldásnál az oxigén O2 molekulái a víz H2O molekuláival elegyednek úgy, hogy a vízmolekulák körülveszik az oxigénmolekulákat, de nem képeznek velük közös vegyületet.
A kémiai oldásnál (pl. a stabilizált oxigéntartalmú készítményekben) azonban speciális vegyi anyagokban, szerves molekulákban összetevőként, alkatrészként szerepelnek, s ezt a közös vegyületet veszik körül a vízmolekulák, amik csoportokban helyezkednek el. Az oxigént is tartalmazó molekulák a vízben tovább már nem hasadnak szét, csak akkor kezdenek elbomlani, ha savas hatás éri őket pl. a bőrön vagy a gyomorban. Ekkor ezek a vegyületek szétesnek, és kiszabadulnak belőlük az O2 molekulák. A stabilizált oxigént tehát úgy „tervezték”, hogy a sejtenzimek fel tudják bontani a kémiai kötéseket, azaz fel tudják szabadítani a számukra szükséges oxigént.
A felszabadult oxigénmolekulák a gyomor-béltraktusban a nyálkahártya kapillárisaiba áramlanak, s ott a vérplazma oldott oxigénszintjét (nem a vörösvértestek hemoglobinjához kötöttét) emelik akár a duplájára. A hámsejtek közötti gázcsere ott tud erőteljesebben végbemenni, ahol a nyálkahártyák nedvesek. A bőrön épp ezért sokkal kevesebb tud átjutni az oxigénből, mint a tüdő léghólyagocskáinak finom folyadékfilmmel borított, el nem szarusodó hámból álló nyálkahártyáján. A száj, a nyelőcső, a gyomor és a bél nyálkahártyáján át – hasonló hámfelépítéséből adódóan – természetesen szintén könnyebb a gázok, így az oxigén átjutása.
A folyékony, stabilizált oxigén tehát az O2-t erősen megkötő anyagokat tartalmazó víz. Nem összekeverendő az oxigénnel fizikailag dúsított italokkal és ásványvizekkel, hanem olyan készítmény, amely biológiailag hasznosítható oxigént tartalmaz kémiai kötésben.
